Mikor vadászott szárazföldi krokodil a Bakonyban?

Ma a Bakony erdős dombjai békés kirándulóhelyek. A dinoszauruszok korában azonban egészen más világ volt itt: buja növényzet, különös állatok - és egy gyors, ragadozó krokodil, amely nem a vízben, hanem a szárazföldön vadászott. A kutatók nemrég azonosították ennek az ősi állatnak egy kivételesen jó állapotban fennmaradt koponyáját. A lelet alapján az ELTE Magyar Dinoszaurusz Kutatócsoportja most először tudta részletesen rekonstruálni a különös ragadozó kinézetét.

Az állat neve Doratodon carcharidens, és körülbelül 80-85 millió évvel ezelőtt élt a késő kréta időszakban. Akkoriban Európa nem egyetlen nagy kontinens volt, hanem kisebb szigetekből álló szigetvilág. A Doratodon ezek egyikén élt. Ez a krokodil azonban nagyon különbözött a ma élő rokonaitól. Mindössze körülbelül másfél méter hosszú volt, de hosszú lábai és éles, fűrészelt fogai alapján gyors és hatékony ragadozó lehetett. Valószínűleg kisebb gerinces állatokra vadászott a szárazföldön. Koponyája ráadásul meglepően hasonlított néhány húsevő dinoszauruszéhoz.

A különleges fosszília a Bakony egyik híres lelőhelyéről, Iharkútról került elő, és Dr. Rabi Márton, a Tübingeni Egyetem kutatója az ELTE-s Magyar Dinoszaurusz Kutatócsoport vezetőjével, Dr. Ősi Attilával és az új tanulmány első szerzőjével, Szegszárdi Máté PhD-hallgatóval együtt vizsgálta. A koponya története önmagában is izgalmas: két darabban találták meg, ráadásul négy év különbséggel. Először egy részleges koponya került elő, majd évekkel később ugyanazon a helyen egy felső állkapocs a jellegzetes, pengeszerű fogakkal. Amikor a kutatók összeillesztették a két darabot, kiderült, hogy tökéletesen passzolnak egymáshoz - vagyis ugyanahhoz az egyedhez tartoztak. Így a tudósok most először láthatták szinte teljes egészében ennek a különös krokodilnak a fejét.

Sokáig úgy gondolták, hogy a Doratodon Afrikából érkezett Európába. Ennek oka az volt, hogy nagyon hasonlít azokra a szárazföldi krokodilfélékre, amelyeket Afrikában és Dél-Amerikában találtak. Az új vizsgálatok azonban meglepő eredményt hoztak. A koponya részletes elemzése és az evolúciós rokonsági kapcsolatok vizsgálata szerint a Doratodon nem áll közel ezekhez a „déli” fajokhoz. Valójában egy olyan krokodilcsoporthoz tartozott, amelynek rokonai inkább Észak-Amerikában és Ázsiában éltek.

A hasonlóság tehát nem közös eredetből fakadt, hanem az úgynevezett evolúciós konvergencia eredménye: különböző állatcsoportok egymástól függetlenül hasonlóvá fejlődnek, ha hasonló életmódot folytatnak. Ez a felismerés fontos következményekkel jár. Korábban sok kutató úgy gondolta, hogy a kréta időszakban Európa és Afrika között szárazföldi kapcsolat volt, amelyen keresztül állatok vándorolhattak. Ha azonban a Doratodon nem Afrikából érkezett, akkor ez az elképzelés kevésbé valószínű.

A kutatók ezért más, korábban „afrikai bevándorlónak” tartott európai fosszíliákat is újra megvizsgáltak. Úgy tűnik, sok esetben ezek az állatok nem vándoroltak ide, hanem egy ősi leszármazási vonal maradványai voltak, amelyek még a kontinensek szétválása előtt alakultak ki. A bakonyi szárazföldi krokodil története így nemcsak egy különleges ragadozót mutat be, hanem segít jobban megérteni Európa földtörténeti múltját is.

Amikor ma a Bakony erdeiben kirándulunk, nehéz elképzelni, hogy ugyanitt 85 millió évvel ezelőtt egy gyors, pengés fogú krokodil vadászott a sűrű ősvilági növényzetben. Pedig a fosszíliák szerint ez a különös ragadozó valóban a Bakony egykori lakója volt.