Protestáns gályarabok

Egy korszak, amikor a hit nemcsak meggyőződés volt, hanem sors is:  a Gyurátz Ferenc Gondolkodó Kör legutóbbi alkalmán dr. Sárközi Gergely Antal, a Pápai Református Teológiai Akadémia docense olyan történeteket idézett fel, amelyek egyszerre szólnak bátorságról, veszteségről és túlélésről. 

A háttérben egy egyre szigorodó világ rajzolódik ki. Az ellenreformáció idején, I. Lipót uralkodása alatt a vallási türelem gyorsan szűkülő keretek közé szorult. A „gyászévtizedként” emlegetett időszak nem egyik napról a másikra robbant ki: előbb csak próbálták a rendszert, majd amikor működött, kiterjesztették. 1674 tavaszán már több száz lelkipásztort és tanítót hívtak be Pozsonyba. Aki elment, annak választania kellett: megtagadja hitét, vagy vállalja a következményeket. Aki kitartott, azt előbb börtön, majd végül a gályák várták.

Fotó: Kocsi Csergő Bálint református tanár könyvének holland kiadása

Volt, aki nem jutott el a gályákig, mert már előbb börtönbe került, és csak jóval később szabadult. Másokat hiába idéztek be Pozsonyba: nem jelentek meg. Nem azért, mert bátrak voltak, hanem mert a közösségük elrejtette őket, vagy mert a túlélés ezt diktálta. És voltak olyanok is, mint Szakmári János, akik egyik napról a másikra eltűntek - és a történetük örökre befejezetlen maradt.

Ha a pápai gályarabokra gondolunk, legtöbbször két név jut eszünkbe: Séllyei István és Kocsi Csergő Bálint. Az ő sorsuk valóban jelképpé vált, emlékük ott él a város falain is. A Pápai Református Kollégium működése megrendült, amikor elveszítette rektorát. Kocsi Csergő Bálint nemcsak vezető volt, hanem tanár, gondolkodó és szervező, aki többször is visszatért tanítani - egészen addig, amíg el nem hurcolták. Hiánya nemcsak egy embert jelentett, hanem egy egész szellemi központ megbénulását. 

Mégis, a történet ennél sokkal szélesebb és sokkal emberibb. Nemcsak a híres nevekről szól, hanem azokról is, akik eltűntek a történelem peremén: lelkipásztorokról, tanítókról, akik vagy börtönben sínylődtek, vagy soha nem jutottak el a tárgyalásig, mert egyszerűen nyomuk veszett.